- A direktor a forgatás elején a tizenkét színészt több órára összezárta egy szobába, ahol újra és újra elmondatta velük a szövegüket, anélkül, hogy filmre vette volna őket. Ezzel nem is igazán az volt a célja, hogy begyakoroltassa velük a szerepeket, hanem sokkal inkább az, hogy átéljék a helyzetet, hogy milyen is összezárva lenni huzamosabb ideig ugyanazzal a tizenegy idegennel. - Henry Fonda nem szerette filmen nézni magát, ezért a vetítőteremben oda sem nézett a vászonra. A vetítés után viszont odasétált a rendezőhöz, és csak annyit mondott: "Sydney, ez lenyűgöző. " - A filmet gyakran veszik elő az üzleti iskolákban és különféle workshopokon, hogy a csoportdinamikát és a konfliktuskezelési technikákat illusztrálják vele. Vélemény
Úgy gondolom semmi kétség nincs afelől, hogy Sidney Lumet játékfilmje, a Tizenkét dühös ember az egyetemes filmtörténet maradandó remekműve. De mi lehet az oka annak, hogy egy több, mint 60 évvel ezelőtt készült film mind a mai napig nem veszített semmit frissességéből és 2021-ben is képes szinte ugyanazt adni, amit a maga korában?
Tizenkét dühös ember | Filmkultúra
- Tizenkét dühös ember
- Flashback – Meggyőzés mesterfokon / Sidney Lumet: Tizenkét dühös ember / PRAE.HU - a művészeti portál
- Ékszer aukciós házak
- Vízálló sony xperia 1
- Aranyér műtét anak yatim
- Tizenkét dühös ember szereplők
- Tizenkét dühös embed.html
- Tizenkét dühös ember film
- Tizenkét dühös ember
Viszont nehezen viselte a produceri munkával járó hatalmas felelősséget, így a Tizenkét dühös ember után megfogadta, hogy később csak színészként hajlandó szerepelni a filmjeiben. A rendezést az élő tévédrámák lendületes veteránjára, Sidney Lumetre bízta, akinek szakértelme - Boris Kaufman operatőrével együtt - garantálta, hogy otthonosan mozognak a zárt terekben, a fekete-fehér filmezés világában és ki tudják aknázni a szűkszavú darabban rejlő feszültséget. Lumet magával ragadó első filmje nem szégyelli a színházszerűséget, hanem a szükségből erényt kovácsolva használja ki a klausztrofóbiás összezártság intenzív élményét. Minden egyes színész hozzáteszi a maga részét az egyébként is érdekes karakterekhez: Martin Balsam bizonytalan esküdtszék-vezetőjétől, a feldühödött oroszlánra emlékeztető Lee J. Cobb megkeseredett esküdtjén keresztül a racionálisan gondolkodó E. Marshallon át Jack Wardenig, aki szeretné minél hamarabb letudni ezt az egész procedúrát. De fontos szerepet tölt be a megrögzötten rasszista Ed Begley vagy éppen a nyugdíjas Joseph Sweeney is.
Flashback – Meggyőzés mesterfokon / Sidney Lumet: Tizenkét dühös ember / PRAE.HU - a művészeti portál
DVD
Szökés Sobiborból
A II. világháború idején a nácik a sobibori megsemmisítő tábort, Belzec és Treblinka mellett, "a zsidó kérdés végleges megoldása" céljábó...
idegenRose, Reginald
Twelve Angry Men
A landmark American drama that inspired a classic film and a Broadway revival-featuring an introduction by David Mamet A blistering chara...
Online ár:
7 305 Ft
Eredeti ár: 7 689 Ft
Kosárba
Beszállítói készleten
29 pont
5 - 10 munkanap
1 835 Ft
Eredeti ár: 1 931 Ft
7 pont
5 - 10 munkanap
Én a következőt gondolom, minden személyeskedés nélkül. A tényekről beszélek. Először. Vegyük az öregembert, aki a második emeleten lakik, pont az alatt a szoba alatt, ahol a gyilkosság történt. A gyilkosság éjszakáján, éjfél után tíz perccel zajt hallott a fölötte lévő lakásból. Azt mondta, olyan volt, mint egy verekedés. Azután halotta, hogy a kölyök azt kiáltja: Ezér megöllek! Egy másodperc múlva hallotta, hogy lezuhan egy test, odaszaladt a lakása ajtajához, kinézett és látta, hogy a kölyök szalad lefelé, ki a házból. Akkor hívta a rendőrséget. Akik megtalálták az apát a mellében egy késsel. És a halottkém éjfél körüli időpontra teszi a halál beálltát. esküdt Pontosan. Na, tessék, itt vannak magának a tények. A tényeket nem tagadhatja. Ez a fiú bűnös. Nézze, én is pont olyan érző ember vagyok, mint akárki más. Tudom, hogy a kölyök még csak tizenhat, de akkor is fizetnie kell azér, amit tett. esküdt Egyetértek, öregem. esküdt (leveszi a szemüvegét) Számomra teljesen világos, hogy a fiú egész sztorija gyönge lábakon áll.
Tizenkét dühös embed for youtube
J. Cobb agresszív, indulatoktól fűtött, frusztrációt keltő és sugalló játékával, akinek mondataiból csak úgy árad a gyűlölet, ami saját élettörténete mellett főként társadalmi klisékre épül. Személy szerint nekem az egyik kedvenc filmes műfajomhoz tartoznak ezek a tárgyalótermi (courtroom) drámák, még ha jelen filmünk valójában nem ott játszódik, hanem egy különteremben, ahol az esküdtszéknek meg kell hoznia a végső döntést. Ezáltal viszont még jobban ki tud jönni a film klausztrofóbiás atmoszférája, amivel kapcsolatban Sidney Lumet nagyszerű munkát végzett. Ezt a hatást még jobban növeli az, hogy épp az év legmelegebb napja van, mindenki izzad, továbbá légkondi sincs, és még a ventilátor sem működik. A kreatív operatőri munkával pedig mindezt még kényelmetlenebbé, nyomasztóbbá teszik. Ebből a zárt és kellemetlen környezetből ösztönösen mindenki menekülni akar, ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az első voksolásnál jó páran azért szavaznak arra, hogy a fiú bűnös, mivel úgy gondolják, hogy ezzel hamarabb szabadulnak, mert nincs is kérdés az üggyel kapcsolatban, annyira egyértelmű a helyzet.
A kameraállások fergetegesek, gyakran még a legcsendesebb pillanatokban is olyan szögből látjuk az eseményeket, vagy épp a szereplők arckifejezését, hogy nem tudunk nem feszengeni. A zárt térből adódóan a színészi játék jóval több hangsúlyt kap: a tizenkét esküdtet játszó gárdára egy rossz szó nem lehet, mindegyikük, egytől egyig zseniálisan hozza a szerepét. Az esküdtek egészen a végéig névtelenek, ott is csak kettejük vezetéknevét tudjuk meg, de az állítólagos szemtanúkra és magára a vádlottra is csak jelzőkkel, utóbbira konkrétan csak fiúként hivatkoznak a teljes játékidő alatt. Ez már lehet, hogy csak ráhúzás, de ez akár jelentheti az egész procedúra embertelenségét is; elvégre, ha belegondolunk, ha valakinek mindegy, hogy élet vagy villamosszék, csak kiérjek a meccsre, ugyan hol van itt az erkölcs? A Tizenkét dühös ember az a fajta klasszikus, amit kortól függetlenül, személyes véleményem szerint mindenkinek látnia kell. De ha szűkíteni szeretném, azoknak ajánlom leginkább, akik nem riadnak vissza attól, ha egy filmtől elfogja őket a klausztrofóbia, avagy akik úgy ülnének végig egy filmet, hogy minden szóra figyelnek.
Egy sorozatot indítunk útjára. Kiválasztunk egy filmet és gondolkodunk róla egy kicsit. Nem hagyományos filmkritika formájában, inkább a rácsodálkozás, ízlelgetés szándékával. Választásunk teljesen szubjektív, néha lesz aktualitása, néha nem. Írásunkkal szeretnénk kedvet csinálni a választott film megnézéséhez (vagy újranézéséhez), szívesen veszünk kommentárokat, hogy Önök miért kedvelik vagy éppen nem. Miben látják az általunk gondoltakat máshogy, hol tévedtünk pl. az adatokkal, milyen új információkat adtunk, mit váltott ki Önökben a film. Tizenkét dühös ember
(12 Angry Men)
fekete-fehér dráma, amerikai, 1957
rendezte: Sidney Lumet
forgatókönyv: Reginald Rose (saját írása alapján)
operatőr: Boris Kaufman
vágó: Carl Lerner
szereplők: Martin Balsam, John Fiedler, Lee J. Cobb, E. G. Marshall, Jack Klugman, Edward Binns, Jack Warden, Henry Fonda, Joseph Sweeney, Ed Begley, George Voskovec, Robert Webber
a forgatás fő helyszínei: New York County Courthouse - 60 Centre Street, New York; Fox Movietone Studio, New York
gyártó cég: Orion-Nova Productions
bemutató: 1957. április
"Na, most mi lesz? "