A jelenleg hatályos szabály azonban csupán annyit mond ki, hogy amennyiben a szabadság a munkaviszony megszűnéséig nem lett kiadva, azt meg kell váltani. Amennyiben tehát azt állítjuk, hogy a többlet szabadságot vissza lehet követelni, abban az esetben ehhez jogcímet is találni szükséges. A szabadságot ugyanakkor minden esetben a munkáltató adja ki, így a többletet is ő adta ki. A munkavállalói oldalon mulasztás értelemszerűen nem történhetett. Jogalap nélkül kifizetett munkabérnek pedig a kifizetést nem tekinthetjük, hiszen ez nem egy bérszámfejtési hiba eredménye. Amennyiben azonban el is fogadnánk, hogy jogalap nélküli munkabérfizetés történt, abban az esetben sem lenne 60 napon túl visszakövetelhető, hiszen erre csak akkor van lehetőség, ha a fizetés alaptalanságát a munkavállaló maga idézte elő vagy azt fel kellett ismernie. Jelen esetben egyik helyzetről sincsen szó. Nagyobb veszélyt jelent a munkáltatóknak a szabadság ki nem adása
Javasolt tehát a munkáltatóknak a kiadott szabadságok mennyiségét szorosan figyelemmel követni, melynek két funkciója van.
Felmentési időre jár szabadság
Kommentár a munka törvénykönyvéhez 2017
A Kúria fenti levezetése okán tehát a felmentési idő teljes egészében szabadságra jogosító idő. Az erre az időre járó szabadságot vagy még a felmondási idő ledolgozandó része alatt természetben ki kell adni a munkavállalónak, vagy – ha ez nem lehetséges –, akkor a munkaviszony megszűnésekor pénzben megváltani. Figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy a fenti logika alapján minden olyan távollétre jár a szabadság, amelyet a Munka Törvénykönyve, vagy valamely más jogszabály nevesít. A munkaviszonyt szabályozó jogszabályok ugyanis munkaviszonyra vonatkozó szabálynak minősülnek. Például, a Munka Törvénykönyve szerinti hozzátartozó ápolása céljából igényelt fizetés nélküli szabadság, vagy a 10 éven aluli gyermek személyes gondozása érdekében, a gyes folyósításának idejére adott fizetés nélküli szabadság is teljes egészében szabadságra jogosító idő. Míg tehát az eddigi vélekedés az volt, hogy a 115. § (2) bekezdésében felsorolt távollétek priorizáltak, hiszen ha ezeket külön nem említené a törvény, akkor egyáltalán nem járna rájuk szabadság, a Kúria ítélete óta ezek felesleges, vagy kifejezetten megszorító szabályokká váltak.
Szabadság felmondási idő alatt
Felmentési idő nyugdíj előtt
Egyrészt megakadályozza, hogy jelentős mértékű, sok esetben kiadhatatlan szabadságmennyiség halmozódjon fel, másrészt pedig elejét lehet venni a szabadsághalmozásnak is. Az előbbi pedig lényegesen nagyobb veszélyeket is rejthet a munkáltatók számára. Amennyiben ugyanis például munkabaleset történik, a munkáltató felelőssége megállapításánál az is vizsgálat tárgyát képezheti, hogy az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésével összefüggésben a munka- és pihenőidő szabályai betartásra kerültek-e. A szabadságnak pedig meghatározott rendeltetése van, ezért mondja ki a törvény fő szabályként azt, hogy a szabadság az esedékesség évében adandó ki! Fotó: Pixabay
- Aztán mindennek vogue online film 2020
- Felmentési idő alatt szabadság szerelem
- Felmondás, felmondási idő és végkielégítés - MUNKAJOG témájú gyorskérdések
- PÁROS KARKÖTŐK
- Szabadság felmondási idő alatt
- Japán nevek sorrendje
- Kaposztaagyon sault csirke international
- Felmentési idő alatt szabadság életkor
- Szabadság kiadása felmondási idő alatt
- Facebook com hetinaplo szavazás
Így például felesleges szabadságra jogosító időként külön nevesíteni a keresőképtelenséget, vagy a szülési szabadságot, hiszen ezeket is munkaviszonyra vonatkozó szabály rögzíti. Másfelől, a gyermek hároméves koráig kérhető fizetés nélküli szabadság viszont kivételessé válik, azzal, hogy annak nem egészére, csak az első hat hónapjára jár a szabadság. Külön érdekessége a konkrét esetnek, hogy a munkáltató a felperest a felmondási idő teljes egészére mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. Tehát, a mentesítés valójában csak a felmondási idő fele tekintetében alapult magán a jogszabályon, a másik fele tekintetében kizárólag a munkáltató egyoldalú intézkedése volt az alapja. A Kúria ezen a különbségen átsiklott, és az utóbbi tételt is szabadságra jogosító időnek minősítette, lényegében azon az alapon, hogy a törvény maga engedi meg a hosszabb időtartalmú mentesítést. Ez megítélésem szerint téves magyarázat, amely összemossa a munkáltató egyoldalú döntésén és a jogszabályon alapuló munkavállaló jogosultságokat.